A nevem Valentina Ich, és absztrakt festményeket készítek — de valójában a lelkemet festem meg, pontosan úgy, ahogyan aznap érzem magam. Néha egy csendes tájban találom magam, néha valami geometrikus, letisztult és elegáns formában. Más napokon pedig olyan kaotikusan öntöm a színeket a vászonra, hogy szinte érezni lehet belőle a bennem dúló vihart. Minden festmény új élmény, még számomra is. Soha nem tudom, mit fogok ma alkotni – de mire elkészül, a lelkem teljes egészében láthatóvá válik. Ha megértesz engem, te is meg fogod látni.
A vászonra készített szobrászati munkák is nagy szenvedélyem. Kísérletezek a textúrával, a gipsszel és az arany különböző árnyalataival. Stílusomat a harmónia és a káosz közötti feszültség határozza meg – a legjobb értelemben véve. Nem a tökéletességet keresem. Hanem az érzelmet – azt a fajta érzelmet, amely teret ad az embereknek az érzésre, a csodálkozásra, a megállásra. Számomra a művészet nem díszítés. Hanem jelenlét. Arról a pillanatról szól, amikor egy festmény még a szavak előtt megszólal. Ha megállsz az egyik művem előtt, és ott maradsz néhány másodperccel tovább, akkor máris elhangzott valami fontos.